A workshopoktól a királynő címig

A workshopoktól a királynő címig

”…Számos külföldi mestertanárnál voltam már, és mind a mai napig járok workshopokra. Soha nem lehet azt mondani, hogy „én már mindent tudok, nekem ez elég.”…”

   Örömmel jelentem be a Hastáncextra olvasói számára, hogy egy interjú sorozatot indítottam útjára, melyben a hazai hastáncélet kiemelkedő alakjaival beszélgetek.

   Első választottam Kecskeméti Anett Kahena, akinek kitartó szorgalma, soha nem szűnő tudásvágya, céltudatossága, a hastánc iránti elkötelezettsége és lelkiismeretes munkája sokak számára példaértékű lehet.

Anett nemzetközileg is elismert táncos és a hazai hastáncélet aktív szereplője. Egyedülálló stílusa, sokszínűsége, lazasága magával ragadó és szórakoztató. Nem csak fantasztikus előadóművész, de emellett kiváló koreográfus, oktató, rendezvényszervező is.

   Büszkeséggel tölt el, hogy barátomnak tudhatom.

Az interjúnk elején arra kérnélek, hogy néhány szóban mutatkozz be, mi az, amit fontosnak tartasz elmondani magadról!

A nevem Kecskeméti Anett, 6 éves korom óta táncolok, gyakorlatilag a színpadon nőttem fel. Gyerek koromban show táncoltam, jazz balettoztam, nagyon sok táncstílust kipróbáltam. Végül a hastánc lett az életem. Először csak dacból – a tánc társaim mind piszkafák voltak én meg kerek, mondhatjuk nőies. A hastánchoz nem kell vékonynak lenni, sőt. De aztán jobban megismertem ezt a táncot, a hátterét, a kifejezés formáit és a szívemhez nőtt. Amikor fellépek, jó érzés látni a csillogó szemeket a nézőtéren, de az is boldogságot okoz, ha átadhatom a tudásom tanítványaimnak. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a hobbim a munkám, így igazából nem is munka. Kitölti a mindennapjaimat, remélem életem végéig így lesz.

Hogyan indult el a táncos életed? Hol találkoztál először a hastánccal, és miért döntöttél a hastánctanulás mellett? Kinél kezdtél el hastáncot tanulni?

2003 óta hastáncolok. Az arab világ varázsa először Tunéziában ragadott magával, amikor anyuval nyaraltunk. Mivel vidéki vagyok, nem sok lehetőségem volt régen hastáncot tanulni. Kecskeméten Mester Anita tanfolyamára iratkoztam be, egy fél évet jártam hozzá. Utána próbáltam internetről, DVD-kről gyarapítani a tudásom, és kialakítani a saját stílusom. Ebben a show tánc is nagy szerepet kapott. Eljártam workshopokra, hazai és nemzetközi tanárokhoz, és mindenhonnan egy kicsit hozzáadtam az egyéni stílusomhoz.

Ezek szerint a tánccal kapcsolatos elméleti és technikai tudásodat főleg a workshopoknak köszönheted? Kik azok a tanárok és mestertanárok, akik inspirálóan hatottak rád és miért?

Én nem szeretem, ha valaki a tanára másolata. Ha jársz egy tanfolyamra, könnyen rád ragadhat a tanárod stílusa. Szerintem a táncban az lenne fontos, hogy mindenki önmaga legyen, mindenki saját magát tudja kiteljesíteni. Ezért jók a workshopok, mert több emberhez eljuthatsz és mindenhonnan csak azt tartod meg ami tetszik, amit magadénak érzel. Persze kellenek a tanfolyamok is, hogy folyamatos legyen a gyakorlás, de én mindig küldöm a „lányaimat” workshopokra, tanuljanak más tanároktól is, hogy ne legyen sok kis Anett. Egy is elég belőlem! ;)

Számos külföldi mestertanárnál voltam már, és mind a mai napig járok workshopokra. Soha nem lehet azt mondani, hogy „én már mindent tudok, nekem ez elég.”

Milyen címeket tudhatsz magadénak táncos karriered során, és mi az, amire a legbüszkébb vagy? Szerinted a workshopokon való részvétel mennyiben befolyásolta az elért sikereidet?

Hazai vizeken a Miss Hastánc Hungary 2010 Királynői címe a legnagyobb eredményem. Emellett számos nemzetközi versenyen részt vettem, a budapesti Cairo! Festival-on 2011-ben, a bécsi Orient Express Festival-on 2012-ben nyertem, de a szívemnek legkedvesebb a kairói Nile Group Festival nemzetközi versenyének az első helye.

A hastánc hazájában, egy kis vidéki show táncos, tanár nélkül… szerintem ez a legnagyobb elismerés.
Elég váratlanul csöppentem bele a magyar hastáncéletbe. Nem ismertek a pestiek, nem jártam neves oktatókhoz, akiknek a szárnyai alól kikukucskálva megismerhetett volna a hastáncvilág. Inkább próbáltam (és mai napig is próbálom) magamba szívni a tudást több helyről, alakítva a saját tánc egyéniségem. Úgy gondolom ezért volt nagy a bumm, amikor 2010-ben Királynő lettem.

Tulajdonképpen mik azok a workshopok? Miben különböznek egy hétköznapi hastáncórától? Miért fontosak? Kiknek ajánlanád a workshopokon való részvételt és miért?

A szó fordítása műhelymunka. Hosszabb foglalkozás, ami egy témát dolgoz fel. Legyen az technika, koreográfia, vagy elméleti workshop. A tanfolyamnál intenzívebb foglalkozás, nem rendszeres. Míg egy tanfolyamon óráról órára, hétről hétre építkeznek a táncosok, a workshop rövid idő alatt sok információval gyarapít. Mindenkinek ajánlom, tanároknak, tanítványoknak, kezdőknek és profiknak egyaránt. Számos témát fel lehet így dolgozni, és mindenki arra a workshopra megy el, ami érdekli, ami a szintjének megfelelő, vagy amely témában még keveset tud. A workshopnak nem az a lényege, hogy 2 óra alatt, tökéletesen megtanulj egy koreográfiát. Hanem azt később felhasználd, gyakorold, tovább fejleszd. Voltam olyan 3 órás koreográfia workshopon Egyiptomban, amit soha nem táncoltam utána, viszont volt egy olyan kombináció, ami nagyon megtetszett és azt később beleépítettem a táncomba. Ez lenne a lényeg. Ez a fajta gyűjtögetés és adoptáció.

Számos címet tudhatsz magadénak, mégis folyamatosan képzed magad. Fontosnak tartod, hogy egy már elismert táncos és oktató is részt vegyen képzéseken?

Ez nem is kérdés. A tánc egy olyan művészet, ami folyamatosan változik. Nekünk is változni, fejlődni kell vele együtt. Nem olyan, mint egy videó játék, amiben ha végigviszed az X pályát, akkor végeztél. Ez a videó játék végtelen, és te magad is a végtelenségig fejlődhetsz. Mindig van valami új.

Úgy tudom, gyakran szerepelsz külföldön és nem csak professzionális táncosként, hanem oktatóként is egyre több meghívást kapsz. Mennyire népszerűek a workshopok itthon más országokhoz képest? Hogyan jellemeznéd a hazai hastáncéletet? Mennyire képzettek a hazai táncosok, és mennyire tartják fontosnak a fejlődést, a megfelelő technikai tudás elsajátítását?

Nehéz összehasonlítani, mert minden ország máshol tart a hastánc elterjedését tekintve. Mivel számos nemzetközi fesztivál kerül megrendezésre, akár Európában, akár a világon, úgy gondolom egyre népszerűbbek a workshopok. Olyan tanároktól is tanulhatsz, akikhez nincs lehetőséged minden héten eljutni tanfolyamra. Persze ehhez az kell, hogy legyen arra a táncosnak igénye, hogy több tanártól tanuljon, a saját egyéniségét akarja kialakítani és ne csak egy csoport tagja legyen. Van akinek az is elég, van aki csak hobbi táncos. De a tanárok részéről mindenképp kellene egy kis szemlélet váltás Magyarországon. Szerintem egymástól is sokat tanulhatnánk, csak be kellene ismerni. A közös munka erre a legjobb példa. Bartos Noémivel (Miss Hastánc Hungary 2009) régóta kollégák és barátnők vagyunk. Sokat tanultam tőle. Legutóbb Lengyelországban táncoltunk együtt, egy saidi duót hoztunk össze. Noéminek egy régi koreográfiája volt, amibe mindketten belenyúltunk, felturbóztuk. Egymástól tanultunk. Ennek így kellene lennie, hogy mint tanár, egyre többet adhassunk át a tanítványainknak is. Ne legyen az szégyen, ha más tanárokhoz elmegyünk egy-egy workshopra.

Milyen tanácsokat adnál azoknak, akiknek a lakóhelyéhez közel nincs lehetőségük arra, hogy professzionális képzésen vegyenek részt?

Magyarországon rengetegen hastáncolnak. Van, aki hobbi szinten, van aki komolyabban. Természetesen van, aki nem akar versenyekre járni, vagy nemzetközi fesztiválokon sok-sok eurót kifizetni. Összejárnak a barátnőkkel hetente és táncolnak együtt a saját örömükre. Ez így teljesen rendben van. A probléma akkor kezdődik, amikor egy hobbitáncos, kellő tudás hiányában színpadra áll, közönség elé. Lehet, hogy szigorú vagyok ilyen szempontból, de ha valaki kínais csörgőkendőben, „puszis Tarkan-t” táncol egy falunapon, és emellé bekonferálják, hogy ősi egyiptomi hastánc… na, ettől kiakadok. Az egy dolog, hogy lejáratja magát, de a többi magyar hastáncost is. De ez nem elég, még fel is rakja a youtube-ra. Persze folyamatosan fejlődünk (vagyis remélem, hogy fejlődünk) és egyre kevesebb az ilyen incidens. De a 21. században, az internet világában nagyon egyszerű utána járni, hogy mi korrekt és mi nem. Ha eljárunk egy tanfolyamra és az oktató iráni pop zenékre tanít autentikus egyiptomi hastáncot, akkor azért elgondolkozhatunk, hogy egyáltalán milyen nyelven énekel az énekes. Nem biztos, hogy minden városban lehetőség van jó oktatót találni, olyat, aki ért is szakmához és jó pedagógus is egyben. Éppen ezért ajánlom mindenkinek a workshopokat, mert eljuthatsz olyan tanárokhoz, akik tényleg értenek a hastánchoz. Tudom, hogy a hastánc szubjektív műfaj, mindenkinek más tetszik. Ezért jó, ha több tanárhoz eljár az ember, kipróbálni, hogy mit szeret és mit nem. Sajnos sok tanár félti a tanítványait, nem engedi őket máshoz workshopra, nehogy otthagyják őt. De ahelyett, hogy bekorlátozza a csoportot, el kellene gondolkodnia azon, hogy ha a másik jobb nálam, akkor valamit tenni kellene. Mondjuk magát is tovább kellene képeznie, hogy tudjon mit adni a csoportjának, tanítványainak. És végső soron így fejlődik a tanár is, a csoport is, és az egész magyar hastáncvilág.

Milyen lehetőségek vannak azoknak a számára, akik munkájuk vagy egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudnak heti rendszerességgel hastánc órákon részt venni, de szeretnének jó táncossá válni, vagy versenyeken kimagasló eredményeket elérni?

Aki nem tud járni rendszeresen hastáncórákra, de szeretne fejlődni, mindenképp járjon el workshopokra, akár hazai akár külföldi tanárokhoz. Emellett persze elengedhetetlen a workshopon tanultak ismétlése, gyakorlása, legyen az technika, vagy koreográfia. De mindenképp fontos a rendszeresség.

Akinek nincs lehetősége hetente eljárni tanfolyamra, néha menjen el egy-egy magánórára is, főleg ha versenyre készül. A magánórák személyre szabottak, a táncos mondja meg, miből álljon az óra, mit szeretne csinálni. Persze a tanár javít, segít a technika csiszolásában, koreográfia javításában.

Az interjúnk végéhez közeledve, az szeretném megkérdezni tőled, hogy hogyan válhat valaki hastánc királynővé? Milyen útmutatóval tudnál szolgálni azoknak az olvasóknak, akik hasonlóan szép karriert szeretnének felépíteni maguknak, mint te?
Egyéniség. Önbizalom. Alázat.
Mindig legyél önmagad, találd meg a saját stílusod, alkosd meg az egyéniséged. Bízz magadban, akkor is, ha sokan támadnak. A jó tanácsokat, segítséget mindig fogadd el. De a legfontosabb, hogy szeresd, amit csinálsz, akár fellépő táncos vagy, akár tanár. A nézők és a tanítványok is megérzik, ha beleadod szívedet-lelkedet, és ezt csak így lehet. Nem elvenni kell tőlük, hanem adni.

***