Herke Marianna - A hastánc és én...

A hastánc és én…

"Ha táncolsz, élsz...ha élsz, táncolsz."

      Herke Marianna vagyok. 2008-ban az egyik kereskedelmi csatornán volt egy hastáncos műsor. Abban a részben fátyoltáncot tanított gyerekeknek a számomra akkor még ismeretlen oktató, Sefirah.

Kislányom akkor 4 éves volt, a kisfiam 2. Mivel a gyerekzsivajtól nem hallottam semmit, gondoltam, felveszem a műsort videóra és alvásidőben megnézem majd. Így is tettem. Természetesen nem hagyott nyugodni a dolog és elkezdtem próbálgatni a mozdulatokat. Mivel egy függönydarab sem volt otthon, jobb híján frottírtörölközővel próbálgattam megcsinálni a mozdulatokat, de sajnos nem ment úgy, ahogyan szerettem volna. Nagyon elszomorított, hogy még egy száz éves tölgyfa is kecsesebb, hajlékonyabb nálam. Gőzerővel elkezdtem hastánctanárt keresni és az internetről mindenféle videókat letölteni. Ezeket nézegettem, gyakoroltam a bemutatott mozdulatokat, de csak később jöttem rá, hogy nem ez volt a legjobb megoldás.

      Rövidesen kiderült, hogy egy közeli városban csütörtökönként van hastáncoktatás. Egyik ismerősöm mesélte, hogy ő is jár, és nagyon tetszik neki. Még azon a héten elmentem és innentől minden héten ott voltam.

3 hónap múlva már bekerültem a fellépő csoportba. Ez akkor nagy érdemnek tűnt, hiszen a többiek már 1 - 2 éve jártak órára és velük együtt léphettem fel.

Az első fellépésünk egy esős őszi napon volt. Nagyon fáztam, mosolyogni nem tudtam kicsit sem, egyrészt mert fáztam, másrészt pedig, mert nagyon izgultam. De igyekeztem a maximumot kihozni magamból.

Aztán jöttek a következő fellépések és egyre bátrabb voltam. Egy dolog zavart csak; hogy mindig ugyanazokat a koreográfiákat adtuk elő minden egyes fellépésen.

      Egy évvel később a párom kerek évfordulós születésnapjára szerveztem egy meglepetés bulit, ahova a régi barátait hívtam meg. Összeszedtem magam és úgy döntöttem, saját koreográfiát fogok táncolni neki. Eddig ugyan nem mertem előtte táncolni, de úgy gondoltam, most megpróbálom.

Elkezdtem zenéket keresni, koreográfiákat készíteni. Mivel azonban valami nagyon ütőset, nagyon jót szerettem volna „letenni az asztalra”, ezért keresnem kellett egy hastánctanárt. Sajnos az, akihez jártam, nem bizonyult segítőkésznek, így az interneten keresgéltem.

Így találtam rá Kecskeméti Anettre. Nem ismertem őt, nem hallottam róla előtte semmit. Elmondtam, hogy mit tervezek és rögtön felajánlotta, hogy segít, találkozzunk személyesen. Nagyon kedves és segítőkész volt, még az állomásra is kijött elém.

Az órán megmutattam, hogy én mit gondoltam, megbeszéltük, min kellene változtatni. Aztán ajánlott ő egy zenét, megtanított egy új koreográfiát, amit azután felvehettem és otthon gyakorolhattam.

Titokban díszítettem a ruhám, titokban gyakoroltam, hogy a párom ne sejtsen semmit. Hatalmas meglepetés lett végül a buli. Örültem, hogy örömet tudtam szerezni a páromnak, ráadásul még rátaláltam egy szuper tanárra is.

      Nem sokkal ezután sajnos feloszlott a hastánccsoport, ahova jártam, így magántanulóként fejlesztettem magam.

2010-ben Anettel együtt elmentünk Egyiptomba a Nile Group fesztiválra. Nagyon jól éreztem magam, megtapasztaltam, milyen az igazi egyiptomi feeling. Tanulhattam Khaled Mahmoud-tól, Ahmed Refaat-tól, Freiz-től és Aida Nour-tól.

2011-ben Anettel és Lebenszky Liával melaya-t táncoltunk a Nile Group fesztiválon. Anett szólóban is indult a versenyen és meg is nyerte. A mi triónk is nyert, aminek nagyon örültünk.

Hazai tanáraim, akiknek a workshopján részt vettem: Bartos Noémi Naimah, Safieh Szandra Nazima, Lebenszky Lia, Varga Alexandra, Schäfer Kata, Vitális Anna, Áncsán Anikó Sefirah, Seres Zoltán, Ölyüs Barbara, Bornemisza Kata Nadimah, Székely Maya, Dina Jamilah, Tóth Csilla Selima, Brebán Katalin, Nemesházi Bernadett, Badr Gamar Niky, Wollner Márta Shaba, Németh Krisztina Amira, Nieto Mercedes, Győrffy Kata, Malova Vivien, Salima, Tóth Bea Amaraya, Nadah, Effendi Dabkeh Társulat és természetesen Kecskeméti Anett Kahena.

Külföldi tanáraim: Marta Korzun, Ousama Emam, Lubna Emam, Khaled Mahmoud, Ahmed Refaat, Freiz, Aida Nour, Marwa és Tuna, Daniela Zaghareet Tothova, Raqia Hassan, Miya Sabah, Badriyah, Yalia.

      2012-ben elvégeztem a hastáncoktató képzést Balla Tünde Azizánál.

Már előtte is tanítottam egy kisebb csoportot a lakhelyemen. Jelenleg egy tini csoportom és egy ovis csoportom van. Az ovisokkal még nem hastáncolunk, az alapokat tanuljuk: hogyan kell lépni, járni stb…

      2014 tavaszán derült ki, hogy rákos beteg vagyok. Amikor közölték a diagnózist, az első gondolatom az volt, hogy „életem végéig attól retteghetek, mikor újul ki”, aztán rögtön az ugrott be, hogy hogyan fogok így táncolni, összekaszabolva, esetleg mell nélkül???

A kezelések és a műtét miatt mozogni sem nagyon tudtam, így kénytelen voltam kihagyni közel egy évet a táncból. Ez, és a betegség is nagyon megviselt.

Amint olyan állapotba kerültem, szép lassan igyekeztem visszarázódni és visszaszoktatni magam a mozgáshoz, a tánchoz. Már nagyon hiányzott.

Újra versenyzem, újra járok workshopokra.

      Sajnos sok negatív és helytelen dolog terjedt el a hastánccal kapcsolatban. A mai napig előfordul, hogy rosszallóan néznek rám, mert kétgyerekes anyukaként hastáncolok. Teszik ezt úgy, hogy nem láttak még táncolni.

Az oktatás során azt tapasztaltam, hogy sokan - tisztelet a kivételnek - feladják, mert nem úgy megy nekik egy-egy mozdulat, ahogy szeretnék, vagy, ahogy a tanár csinálja. Nem akarnak időt és energiát áldozni arra, hogy egy-egy mozdulat tökéletes legyen.

Néhány szülő azért nem engedte el a gyermekét hastáncra, mert mit tanulhat ott a gyerek, nem neki való a hastánc. Az ovisokkal például nem fogunk hastáncolni még egy jó darabig. Úgy gondolom, először az alapokat kell elsajátítani. Itt nem a hastáncos alapállásra gondolok, hanem ritmusérzéket kell fejleszteni, mozgáskoordinációt javítani stb…

      Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a mozgásformára, amit szívvel-lélekkel csinálok. Szeretem az (arab) zenét, szeretem a táncot. A hastáncban nem számít az alakod, nem számít, mennyire lapos a hasad, hanem az számít, hogy NŐ vagy tetőtől-talpig. Olyan izmokat is megdolgoztat, amiről az ember lánya nem is gondolja, hogy léteznek. Kevésbé leszel kötött, ha rendszeresen táncolsz. Nőiesedsz, finomulnak a mozdulataid és feltöltődsz energiával.

      Hogy mit is jelent nekem a hastánc? Talán Krámer György szavai leírják:

„…valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható, valami, ami érzelmes és érzéki, közöl, noha nem kérdez, miközben szavai nincsenek. Néha megráz, felkavar, néha meghökkent, amikor a fizika törvényeit meghazudtolni látszik. Néha gyönyörködtet csupán. Anyaga az emberi test, de eredője mindig az emberi lélek, és mindig az emberi lélek felé irányul… Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy….. A táncoló ember, amíg táncol, szabad, független, azonos önmagával…”

***