Járvásné Manyi - A hastánc és én...

A hastánc és én…

„A hastánc megváltoztatta az életemet”

      Az én történetem kb. 10 évvel ezelőtt kezdődött. Orgovány Bács-Kiskun megyében, Kecskeméttől kb. 30 km-re elhelyezkedő kis falucska. Viszonylag nagy Művelődési Házunkban elmondható, hogy semmilyen kulturális élet nem volt. A művelődési ház vezetőjének biztatására nekifogtunk a gyerekeknek zenés-táncos foglalkozásokat tartani. Ezzel megindult az élet!

Majd fél évre rá show tánc tanár érkezett és tartott táncórákat. Egyik alkalommal az egyik csoportja „hastánc” produkcióval készült. Legalábbis azt gondolták, hogy ez az. Ekkor kezdtem utána nézni ennek a csodálatos világnak.

      Ami igazán megfogott a hastáncban az a csodálatos nőiesség, színesség. Alapvetően egy nőies NŐ-nek tartom magam, így ebben a táncban megvalósíthatom mindazt, amire szükségem lehet ahhoz, hogy igazán NŐ legyek. Emellett nagyon kreatív vagyok, él bennem az alkotás vágya, melyet a színpadon kiteljesíthetek. DVD-ket vásároltam, interneten nézelődtem, próbáltam otthon képezni magam. Saját koreográfiáimmal álltam színpadra helyi rendezvényeken. Kis tanítványaim ezt látva, - akik addig Judit és a Zenemanókra ugráltak - kedvet kaptak a műfajhoz. Tudatlanságomnak köszönhetően elutasítottam kérésüket, miszerint a „hastánc nem gyereknek való”.

      Teltek a hónapok, felismertem, hogy otthon a négy fal között nem lehet megtanulni hastáncolni, hiszen senki nem mond véleményt, nem javít ki. Elkezdtem Kecskemétre Danó Nikihez járni tanulni. Ez idő alatt egy délelőtti tévéműsorban Sefirah (Áncsán Anikó) nyilatkozatát hallottam a hastánc jótékony hatásáról gyerekek számára. Ezek a mondatok indítottak meg, hogy foglalkozzam gyerekekkel. Így születtek meg a Jasmin Hercegnők.

      Életem egyik legjobb döntése volt, hiszen azóta fantasztikus éveket éltem meg. Pár hónapnyi hastánc tanulás után tanárom javaslatára Szentesre mentünk első versenyünkre a „buli kedvéért”. A 6-7 éves lánykáim nagyon cukik voltak, de ennyi. Ez nem keserített el minket, hiszen akkor találkoztunk először Tiával és Amaraya-val (Tóth Bea), ami hatalmas élmény volt számunkra. Akkor azt gondoltuk, ennyi volt. Jó lesz nekünk otthon a mi kis falunkban táncikálni. De egy hónap múlva újra próbára tettük magunkat. Fő az önbizalom! Szolnokon megnyertük életünk első versenyét. Mahasti (Szmolinka Eszter), Yasmina (Sárfalvi Éva) és még sok nagy nevű táncos bátorító szavai arra késztetek minket, hogy ezt az utat folytatni kell. Így a Jasmin Hercegnőkkel bekerültünk az ország legjobb gyermek hastánccsoportjai közé. Sorra nyertük a versenyeket, ami arra késztetett, hogy egyre jobbak és jobbak legyünk.

      A nagy változást az hozta, hogy további képzésemet Kecskeméti Anett Kahena-ra bíztam. Tőle nagyon sokat tanultam mind elméleti, mind gyakorlati téren. Felismertem, hogy mennyire tudatlan vagyok. Szívtam magamba az ismereteket Anett mellett. A mai napig igyekszem számos tanár workshopjára eljutni, ezzel is bővíteni tudásomat, viszont kevés koreográfiát használok fel, melyet mástól tanulok. Igyekszem a lányoknak saját koreográfiákat kitalálni, így meg tudom tartani egyediségemet.

      Egyre mélyebben merültünk bele a hastánc világába. Pár év elteltével egyre többen csatlakoztak csapatunkhoz, így megalakult Orgovány Gyöngyszemei hastánc csoport. A csoport tagjai 90%-ban gyerekek, mivel óriási öröm velük foglalkozni és látni azt, hogy milyen fejlődésen mennek keresztül. Tudnak örülni minden apró dolognak és rengeteg szeretetet kapok tőlük.

      Környezetem kezdetben vegyes érzelmekkel fogadta megszállottságomat. Hiszen úgy ahogy én sem, ők sem voltak tisztában a hastánc lényegével. Főként a pedagógusoknak kellett bebizonyítanunk, hogy a hastánc nem sztriptíz és kéjelgés. Talán annyi könnyebbséget jelentett, hogy a helyi orvosi rendelőben dolgozok, így nagyon sokan ismernek, kevesebb volt az előítélet, de ettől függetlenül kemény munka volt. Mára már az ismerősök, a falu lakói, vezetői is nagyon büszkék ránk, ezért nagyon sok segítséget kapunk.

      Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az egyik legnagyobb hobbimat is kiteljesíthetem, hiszen imádok varrni és alkotni. A fellépő ruhák kapcsán van lehetőségem kibontakozni, mivel számomra fontos az igényes megjelenés is. Így a lányok fellépő ruháit is én csinálhatom. Mára már a hobbim megszállottság lett, de nem jelent számomra terhet, hiszen ez teljesíti ki az életemet. Ettől vagyok boldog. Nagyon sok munka van minden egyes színpadi produkcióval, melyet valószínűleg csak azok tudják, akik már próbálták. De minden fáradtságot feledtet a gyerekek csillogó szeme, amikor színpadra állnak, a színfalak mögötti nyüzsgő élet, a nézők elismerése és az az érzés, hogy nagyon sok embernek boldog pillanatokat tudunk szerezni. Erre van is lehetőségünk, mivel éves szinten sok a fellépési felkérésünk.

      Mindezt a semmiből a hastáncnak köszönhetően építettem fel, hiszen mindenki, aki mellettem van, imádja ezt a csodálatos világot! A tanítványaim pedig nagyon lelkesek, imádják a színpadot. A gyerekek hercegnőké tudnak válni, a felnőttek pedig igazi NŐK-ké.

      Rám is igaz a mondás, „az álmokért tenni kell, hogy valóság legyen”! Mert az én álmom valóra vált. Igaz nagyon sokat küzdök a laikusok előítéleteivel, de boldogan teszem, mert ez igazi szerelem!

***